Szerintem nem fogják eltiltani Bedét. Ugyanis minden szitura rá lehet fogni a szabálykönyvben leírt álláspontot.

Az első pirosat erősnek éreztem, szerintem utólag ő is, de rá lehet írni, hogy ütemtelenül, túlzott mértékű erőbevetéssel. Piros, lemegy, nem nagy ügy, ekkorra már ott a két Vidi középhátvéd besárgázva. És később megtették neki azt a szívességet, hogy fent hagyták mindkét besárgult bekket. Na, annak a fajtának meg igen könnyű lapot adni, ezt mindenki tudja ugyebár.

Hülyeséget hülyeséggel kompenzált, de hát az igazságérzet nagy úr. Mert Vaskó kezezése nem volt szabálytalan, de rá lehet fogni, hogy ígéretes helyzetet akadályozott meg. Sárga. Második. Van ez így. Létszám egál.  Mezey még be is vallja a meccs után, hogy így mindkét bekket elveszítette a következő mérkőzésre. Liptáknak mindegy volt már, nyilván őt hagytam volna fent. Ja, hogy nincs a cserepadon hátvéd? Ilyenkor a Football Managerben felhoztam volna valami nímandot az ifiből, de a padon legyen minden posztra egy ember. Mert Vaskót bizony le kellett volna cserélni, amíg fel nem dobja a magas labdát a bírónak… Feldobta.

Tizenegyes?  Szakály végül is azzal a lehelet finom átvétellel már birtokolta a labdát és irányt váltott, amikor a védő elválasztotta a labdától szabálytalan eszközökkel. Egyszerűen nekifutott Szakálynak. Mezőnyben tiszta fault, tizenhatoson belül nem mindig. Liptákét is lefújta és Fehérét is. Egál. Valaki szerint ez nem fault. Aki ezt hiszi, az valószínűleg Copa és Szakály helyében szépen, csöndben felkelt volna a gyepszőnyegről, lepacsizik Liptákkal/Fehérrel, majd ha éppen Bede felé jár elnézést kér, „tudja spori, meg kellett próbálni/Je devais l'essayer”.

Apropó Szakály: mit keres ez a srác a kispadon? Sándor Gyurkát lazán kifocizza. Tavaly ilyenkor a Szakály-Elek-Farkas trió sokkal jobban muzsikált. Na, de hát Sándor György, Várhidi veje, Mezey doktor szerint „kivételes képességű futballista”. Röhög a vakbelem, ha ez igaz lenne, akkor már nem a Vidiben tolná… Szakálynak azért külön piros pont jár, ahogyan kiprovokálta a piros lapot. Egészséges csibészség.

Taktikák: 4-5-1 a 4-5-1 ellen. Ehhez nem kell kommentár. Inkább nézne meg az ember egy Véber-Aczél párharcot.  Pinyő apu és Mezey papa is ölég óvatosan kezdett. De vajon mitől féltek? A másik csapattól? Természetesen egy futball mérkőzésen szokott lenni ellenfél is. Mindig. Ellenfél nélkül igen nehéz futball mérkőzést rendezni. Ezért nem is szoktak ellenfél nélkül futball mérkőzést rendezni. Mostanra megszokhatták volna már.

Én a futball őstörténetét úgy képzelem, hogy eleinte csak freestyle-osok léteztek. Ronggyal kitömött bőrdarabbal dekázgatott mindenki a 19. századi Angliában. De hamar rájöttek, hogy ez így kevés, elkezdték egymásnak rúgni a bőrt, lehet, hogy előbb egy kidobós szerű játék volt az egész, egymást lövöldözték. Aztán a keletiek összeálltak a nyugatiak ellen és létrejött az Ellenfél. Idővel agyontaktikázták a kilövőst, új szabályt kellett kitalálni, létrehozták a kapukat. Oda kell a labdát juttatni. Nem a sajátba, az ellenfélébe. (Bizony fontos részlet ez is, ha egy Tokody játszik a csapatban.) J

Akár így volt, akár nem, ellenfél az mindig lesz. És nem kell tőle beszarni. Gólt kell nekik lőni. Lehetőleg minél többet.  Mert a szabály is kimondja, hogy „Az a csapat a győztes, amely több gólt ér el a mérkőzésen”.

A gólt szerezni márpedig művészet. Mind a Győrben, mind a Videotonban kevés volt ma a művész. A labdarúgó mérkőzés ugyanis egy előadás. Önkifejezés. A focista elvileg ihletett állapotba kerül, ha pályára lép. Puskás mondta, hogy góljainak zömére nem emlékszik, mert egész egyszerűen önkívületi állapotban szerezte őket. Tehát nem tudta mit miért csinált, egyszerűen csak csinálta.

A Játékvezetőnek megyei osztályban egy ilyen mérkőzés után nem átallják azt mondani az emberek, legyen az szurkoló, vagy játékos, hogy a drága bíró sporttárs elrontotta a délutánját. Nos, a péntek esti két csapat által bemutatott impotens, gólképtelen játék (reméljük nem az edzők nemi életének kivetülése) kedvetlenítette el az NB1-et néző fanatikusokat. Viszont a játékvezetőre lehet alapozni. Bede bizonyította klasszisát, fel mert vállalni jó pár kétes ítéletet, amivel feldobta a mérkőzés hangulatát. Ettől válik valaki legendává. Nem rontott ő el semmit. Éppen ez az, hogy beszédtémát szolgáltatott. Mert ha nincs ez a két kamu gól, akkor bizony mi, NB1 szerető nép, savanyú szájízzel kapcsoltuk volna át a tévét a megasztárra és egy óra múlva már nem is emlékeznénk a futballisták produkciójára.

Valószínűleg Bede se tudta mit miért csinált, egyszerűen csak csinálta. Legalább lett belőle két gól, ami, ahogy fentebb említettem, mindenképpen művészet.